rizsa lent!
A reggelink ugyanolyan szótlanul telt, mint eddig. Nem Justin miatt, bár az csoda lenne, ha legalább öt percre be tudná fogni a bécsi kapu nagyságú száját. Én továbbra is magamban szenvedtem és igyekeztem mindenféle párbeszédet elkerülni, csak egy hmm-re és egy két ahára futotta a lelkierőmből... Magasba emeltem a két ujjam -pont, mint az alsósok az iskolában-, jelezve a pincérnek, hogy fizetnék.
-A vendégem voltál. -mosolygott rám Justin kedvesen, nem volt meglepő. Nem tudta rólam levenni a szemét, végignézte a műveletet, amint a villámat a számhoz emelem. Amikor nyeltem, tekintete a nyakamra vándorolt, gondolom próbálta követni a falat útját.
-Nem vagyok rászorulva arra a hat dolcsira. -válaszoltam némi szarkazmussal a hangomban. Hát nem látott tegnap? Dior csizma, Victoria's Secret illat... mit hisz ez, hogy csóró vagyok?
-Tudom, de szeretném ha megengednéd, hogy én fizessek. -csak puffogtam és elraktam a pénztárcámat. Justinnak egy széles vigyor terült el azon a hatalmas képén. Ne vigyorogj bazdmeg, ne vigyorogj, mert megőrülök!
-Független nő vagyok, aki szereti maga fizetni és maga intézni a dolgait. -mondatom hitelesítése végett hirtelen felálltam, majdhogynem kirúgtam magam alól a széket és a kijárat felé indultam. Látószögemben még benne volt, ahogy a kis kakas az asztalra csúsztat pár dollárt. Sietősebbre fogtam a tempót, az utcán vártam, hogy jöjjön egy rohadt taxi, de semmi.
-Várj már, hallod!? -zárta markába a csuklómat, el akartam húzni a kezem, de jobban rászorított. Nem tudom, most képeljem fel, vagy később? Szívem szerint most mosnék be neki egyet, de akkor oda a játékom.
-Eressz már el? Hülye vagy, nem látod hogy fáj? -emeltem egy fokkal feljebb a hangom, mire azonnal elengedett. Bűnbánó tekintett rám, szeméből eltűnt a ragyogás és csak tompán fénylett.
-Ne haragudj, nem akartalak bántani, csak nem értelek. -bűntudat hallatszott ki hangjából. Lehet nem nekem való ez a játék, de végig kell csinálnom... Never Say never, ahogy az a kis mocsok mondja.
-És akkor egyből erőszakot kell alkalmaznod? -lágyult el a hangom akaratom ellenére. elhúzta száját, én meg felsóhajtottam. -Felejtsük el, csak máskor ne csináld ezt, megijesztesz.
Egyre jobban utálom őt, azt hiszi, hogy mert ő Justin seggarc Bieber akkor le is tépheti a karomat? Na azt már nem. Megláttam a várva várt taxit, egyből leintettem. Ránéztem Justinra, elhúzta a száját, de nem nagyon érdekelt, csak elmotyogtam egy "köszönöm a reggelit, akkor holnap után találkozunk szia"-t és beszálltam a kocsiba...
-A vendégem voltál. -mosolygott rám Justin kedvesen, nem volt meglepő. Nem tudta rólam levenni a szemét, végignézte a műveletet, amint a villámat a számhoz emelem. Amikor nyeltem, tekintete a nyakamra vándorolt, gondolom próbálta követni a falat útját.
-Nem vagyok rászorulva arra a hat dolcsira. -válaszoltam némi szarkazmussal a hangomban. Hát nem látott tegnap? Dior csizma, Victoria's Secret illat... mit hisz ez, hogy csóró vagyok?
-Tudom, de szeretném ha megengednéd, hogy én fizessek. -csak puffogtam és elraktam a pénztárcámat. Justinnak egy széles vigyor terült el azon a hatalmas képén. Ne vigyorogj bazdmeg, ne vigyorogj, mert megőrülök!
-Független nő vagyok, aki szereti maga fizetni és maga intézni a dolgait. -mondatom hitelesítése végett hirtelen felálltam, majdhogynem kirúgtam magam alól a széket és a kijárat felé indultam. Látószögemben még benne volt, ahogy a kis kakas az asztalra csúsztat pár dollárt. Sietősebbre fogtam a tempót, az utcán vártam, hogy jöjjön egy rohadt taxi, de semmi.
-Várj már, hallod!? -zárta markába a csuklómat, el akartam húzni a kezem, de jobban rászorított. Nem tudom, most képeljem fel, vagy később? Szívem szerint most mosnék be neki egyet, de akkor oda a játékom.
-Eressz már el? Hülye vagy, nem látod hogy fáj? -emeltem egy fokkal feljebb a hangom, mire azonnal elengedett. Bűnbánó tekintett rám, szeméből eltűnt a ragyogás és csak tompán fénylett.
-Ne haragudj, nem akartalak bántani, csak nem értelek. -bűntudat hallatszott ki hangjából. Lehet nem nekem való ez a játék, de végig kell csinálnom... Never Say never, ahogy az a kis mocsok mondja.
-És akkor egyből erőszakot kell alkalmaznod? -lágyult el a hangom akaratom ellenére. elhúzta száját, én meg felsóhajtottam. -Felejtsük el, csak máskor ne csináld ezt, megijesztesz.
Egyre jobban utálom őt, azt hiszi, hogy mert ő Justin seggarc Bieber akkor le is tépheti a karomat? Na azt már nem. Megláttam a várva várt taxit, egyből leintettem. Ránéztem Justinra, elhúzta a száját, de nem nagyon érdekelt, csak elmotyogtam egy "köszönöm a reggelit, akkor holnap után találkozunk szia"-t és beszálltam a kocsiba...
~
Hangosan dudált valaki az ablakom alatt reggel nyolckor. Még magamhoz sem tértem, de már zaklatnak. Felvettem a natúr színű selyemköntösömet és kiléptem az erkélyre. A hirtelen jövő fény bántotta a szememet, így hunyorítva néztem a hatalmas fekete autóra. Scooter vigyorogva nézett. Ujjait felemelte hogy lássam, ami azt jelezte, hogy van kemény tíz percem elkészülni. Kikerekedett szemekkel rohantam a fürdőbe sminkelni, csak szempillaspirálra és babarózsaszín szájfényre futotta az időmből, ledobtam a köntösömet és a gardróbomat nagyra tártam. Ránéztem az órára, hat percem maradt, az pont elég. Egy halvány mályva színű nadrágot húztam magamra, egy fehér felsőt és egy ezüst flitteres kardigánt. Felkaptam a napszemüvegemet, lábamat belebújtattam a szintén mályva színű cipőmbe, a táskámba bedobáltam a kellékeimet, telefon, rágó, fülhallgató és az iPad. Azon gondolkoztam, hogy hogy fogok lejutni innen két bőrönddel, szerencse, hogy van lift... én ugyan le nem cipelném, majd Scooter feljön érte, ha nagyon akar valamit, Justinra meg úgyis ráfér némi izomzat. Egy nagydarab színes bőrű férfi elvette a kezemből a bőröndjeimet és a kocsi csomagtartójába mélyesztette az egyiket, a másik elborulva hevert a koszos talajon, majdnem rákiabáltam, hogy: Normális vagy?! Ez egy Louis Vuitton ember!!! Éppen nyitottam volna a számat, de Scoot megelőzött.
-Tíz perc alatt így elkészültél? -csodálkozott el, hát, igen, aki szép, az mindenhogy szép. Bólintottam, a nagydarab hapsi kezet nyújtott, amit elfogadtam, bár félve. Féltem, hogy kárt tesz apró kacsómban.
-Kenny Hamilton, Justin testőre vagyok. -villogtatta rám hófehér fogsorát.
-Lisa Perkins. -mosolyogtam rá kedvesen, majd beültem a fekete gépjárműbe. Justin zenét hallgatott, az ablak felé fordultam, de a látószögembe beleesett, így láttam, hogy rám nézett, csalódottan felsóhajtott, majd újra a zenére koncentrált. Csak néztem a mellettünk elsuhanó fákat, néha a napfény égette a szememet, de kellemes érzés volt úszni a fényárban. Nem telt el egy óra és már a repülőm untam magam halálra. Justin párszor próbált hozzám szólni, de sosem tette meg, amit én nem bántam. Nem haragudtam rá, csak inkább vágyok egy egy szögesdrótra a nyakam körül, mint Justin társaságára. Lehet, hogy mégsem vagyok hajlandó kiállni őt a játék alatt és be kéne dobnom a törülközőt. Mi van ha túl gyenge leszek? Mi van ha akkor adom fel, amikor már félúton járok? Nem vagyok se gyáva, se gyenge, kitartó vagyok! Harcos vagy Lisa, harcos vagy! Háború!!! -buzdítottam magam kissé túl nagy átéléssel. Bambultam bele a felhőkbe, ellazított....
Selymes ujjak simítottak végig kézfejemet, ijedten kaptam oda a tekintetem, először az ujjakra, majd az arcra vándoroltak szemeim. Justin nézett velem farkasszemet.
-Beszélhetnénk? -mászott be a mellettem lévő ülésbe, ami egy bézsszínű bársonyborításos fotel volt. Ez a magángép, olyan mint egy luxus "lakosztály" egy előkelő hotelben. Natúr színek, nagy beltér, szép berendezés.
-Mond csak. -kezemet megsimogattam, de még így is éreztem ujjainak nyomát.
-Ne haragudj, hogy durva voltam, csak tényleg nehéz rajtad kiigazodni, egyik pillanatban kedves vagy, másikban rideg és elérhetetlen, utána meg elejtesz egy poént, vagy hozzám se szólsz. Az őrületbe kergetsz! Tényleg idióta barom voltam... -ebben egyetértünk! -... de nagyon sajnálom! Nem kezdhetnénk elölről? -nézett rám bociszemekkel. Komolyan azt hiszi, hogy meghat ezzel? Sajnos meg kell neki bocsájtanom ha véghez akarom vinni amit elterveztem, így rá mosolyogtam.
-De, kezdhetnénk. Nekem is jól esne, ha nem morcos jégkirálynő lennék a szemedben! -eresztettem egy cuki mosolyt, mire ő is elvigyorodott. Egyik karját átdobta a vállamon, mire kikerekedtek a szemeim. Azért ennyire ne haladjunk előre. Óvatosan, de nyomatékosan levakartam magamról karját és ismét az ablak félő fordultam. Valahogy az eget érdekesebbnek találtam, mint Justint.
-Megint kezded! -szólt rám szigorúan, mire csak megrántottam a vállam, jelezve, hogy nem érdekel. -Inkább meséld el, hogy miért vagy ilyen? -mi közöd hozzá? Honnan tudjam? Ilyen a személyiségem, te jó isten milyen hülye vagy.
-Ha esti mesét szeretnél Bieber menj édesanyádhoz. -hangosan felkacagott, pedig nem viccnek szántam, komolyan mondtam. Miután kinevette magát magamra hagyott, végre. Csak én és a gondolataim, melyek kicsit össze vannak kuszálódva. Nem is tudom hogy miért, de még mindig bizsergette az orromat Justin édes illata, hiába dörzsölgettem az orrom, semmi változást nem észleltem. Ki kell mennem egy kicsit megnyugodni,a mellék helység felé igyekeztem, de Justin elállta az utamat. Próbáltam kikerülni, de nem sikerült, valahogy mindig előttem volt. Arcát felém tartotta... mit akar, hogy bemossak neki? Nagyon szívesen.
-Mit akarsz? -kérdeztem idegesen, mert irritált, hogy nem jutok el oda, ahova szeretnék.
-Egy puszit, hogy tudjam tényleg minden rendben van köztünk! -csókolgasson a jó édes... -5...4...3...2...1 Kiss me! -énekelte lágyan és könnyedén, arcát megint felém tartotta, mire elkerekedtek a szemeim.
-Mindjárt kapsz egy puszit az öklömtől, ha nem mész arrébb! -lengettem meg előtte ökölbe szorított kezemet. Mire feleszméltem, már csak hűlt helyét láttam. Alaposan megmostam kezeimet, megigazítottam a hajamat és megint bekényelmesedtem az ülésembe. Éreztem, hogy ereszkedni kezdünk, de az adrenalinom annál feljebb ment.
Addig nem leszek nyugodt, amíg nem érzem hogy gurulunk...
... Kenny éppen a Starbucks süteménykészletének a felét habzsolja két pofára. Én csak a dupla csokoládés Frappuccino-mat kortyolgatom, mag Scooter és Justin a kávéjukat fogyasztják. Félelemmel a szememben követtem végig a "Kenny kiírtja a sütiországot" nevezetű akciót. Igen féltem, hogy esetleg minket is felfal nagy a hevessége miatt. Félelmemet egy rezgés szakította félbe, gyorsan kezdtem kotorászni a táskámban a telefonom után, de nem voltam elég gyors...
-Tíz perc alatt így elkészültél? -csodálkozott el, hát, igen, aki szép, az mindenhogy szép. Bólintottam, a nagydarab hapsi kezet nyújtott, amit elfogadtam, bár félve. Féltem, hogy kárt tesz apró kacsómban.
-Kenny Hamilton, Justin testőre vagyok. -villogtatta rám hófehér fogsorát.
-Lisa Perkins. -mosolyogtam rá kedvesen, majd beültem a fekete gépjárműbe. Justin zenét hallgatott, az ablak felé fordultam, de a látószögembe beleesett, így láttam, hogy rám nézett, csalódottan felsóhajtott, majd újra a zenére koncentrált. Csak néztem a mellettünk elsuhanó fákat, néha a napfény égette a szememet, de kellemes érzés volt úszni a fényárban. Nem telt el egy óra és már a repülőm untam magam halálra. Justin párszor próbált hozzám szólni, de sosem tette meg, amit én nem bántam. Nem haragudtam rá, csak inkább vágyok egy egy szögesdrótra a nyakam körül, mint Justin társaságára. Lehet, hogy mégsem vagyok hajlandó kiállni őt a játék alatt és be kéne dobnom a törülközőt. Mi van ha túl gyenge leszek? Mi van ha akkor adom fel, amikor már félúton járok? Nem vagyok se gyáva, se gyenge, kitartó vagyok! Harcos vagy Lisa, harcos vagy! Háború!!! -buzdítottam magam kissé túl nagy átéléssel. Bambultam bele a felhőkbe, ellazított....
Selymes ujjak simítottak végig kézfejemet, ijedten kaptam oda a tekintetem, először az ujjakra, majd az arcra vándoroltak szemeim. Justin nézett velem farkasszemet.
-Beszélhetnénk? -mászott be a mellettem lévő ülésbe, ami egy bézsszínű bársonyborításos fotel volt. Ez a magángép, olyan mint egy luxus "lakosztály" egy előkelő hotelben. Natúr színek, nagy beltér, szép berendezés.
-Mond csak. -kezemet megsimogattam, de még így is éreztem ujjainak nyomát.
-Ne haragudj, hogy durva voltam, csak tényleg nehéz rajtad kiigazodni, egyik pillanatban kedves vagy, másikban rideg és elérhetetlen, utána meg elejtesz egy poént, vagy hozzám se szólsz. Az őrületbe kergetsz! Tényleg idióta barom voltam... -ebben egyetértünk! -... de nagyon sajnálom! Nem kezdhetnénk elölről? -nézett rám bociszemekkel. Komolyan azt hiszi, hogy meghat ezzel? Sajnos meg kell neki bocsájtanom ha véghez akarom vinni amit elterveztem, így rá mosolyogtam.
-De, kezdhetnénk. Nekem is jól esne, ha nem morcos jégkirálynő lennék a szemedben! -eresztettem egy cuki mosolyt, mire ő is elvigyorodott. Egyik karját átdobta a vállamon, mire kikerekedtek a szemeim. Azért ennyire ne haladjunk előre. Óvatosan, de nyomatékosan levakartam magamról karját és ismét az ablak félő fordultam. Valahogy az eget érdekesebbnek találtam, mint Justint.
-Megint kezded! -szólt rám szigorúan, mire csak megrántottam a vállam, jelezve, hogy nem érdekel. -Inkább meséld el, hogy miért vagy ilyen? -mi közöd hozzá? Honnan tudjam? Ilyen a személyiségem, te jó isten milyen hülye vagy.
-Ha esti mesét szeretnél Bieber menj édesanyádhoz. -hangosan felkacagott, pedig nem viccnek szántam, komolyan mondtam. Miután kinevette magát magamra hagyott, végre. Csak én és a gondolataim, melyek kicsit össze vannak kuszálódva. Nem is tudom hogy miért, de még mindig bizsergette az orromat Justin édes illata, hiába dörzsölgettem az orrom, semmi változást nem észleltem. Ki kell mennem egy kicsit megnyugodni,a mellék helység felé igyekeztem, de Justin elállta az utamat. Próbáltam kikerülni, de nem sikerült, valahogy mindig előttem volt. Arcát felém tartotta... mit akar, hogy bemossak neki? Nagyon szívesen.
-Mit akarsz? -kérdeztem idegesen, mert irritált, hogy nem jutok el oda, ahova szeretnék.
-Egy puszit, hogy tudjam tényleg minden rendben van köztünk! -csókolgasson a jó édes... -5...4...3...2...1 Kiss me! -énekelte lágyan és könnyedén, arcát megint felém tartotta, mire elkerekedtek a szemeim.
-Mindjárt kapsz egy puszit az öklömtől, ha nem mész arrébb! -lengettem meg előtte ökölbe szorított kezemet. Mire feleszméltem, már csak hűlt helyét láttam. Alaposan megmostam kezeimet, megigazítottam a hajamat és megint bekényelmesedtem az ülésembe. Éreztem, hogy ereszkedni kezdünk, de az adrenalinom annál feljebb ment.
Addig nem leszek nyugodt, amíg nem érzem hogy gurulunk...
... Kenny éppen a Starbucks süteménykészletének a felét habzsolja két pofára. Én csak a dupla csokoládés Frappuccino-mat kortyolgatom, mag Scooter és Justin a kávéjukat fogyasztják. Félelemmel a szememben követtem végig a "Kenny kiírtja a sütiországot" nevezetű akciót. Igen féltem, hogy esetleg minket is felfal nagy a hevessége miatt. Félelmemet egy rezgés szakította félbe, gyorsan kezdtem kotorászni a táskámban a telefonom után, de nem voltam elég gyors...
Hagyjatok itt egy kommentárt <3 jól esne
TUDOM HOGY RÖVID A RÉSZ, DE KÁRPÓTLÁSUL ITT A BOYFRIEND ;)
letölthetitek a ---> http://www.youtube-mp3.org/ <-----:) csak bemásoljátok a linket ráklikkeltek a Convert Video-ra, megvárjátok amíg átkonvertálódik m3-ba és utána Download <3
letölthetitek a ---> http://www.youtube-mp3.org/ <-----:) csak bemásoljátok a linket ráklikkeltek a Convert Video-ra, megvárjátok amíg átkonvertálódik m3-ba és utána Download <3
