Mi a baj?

Sziasztok édeseim :)<3

Mondjátok, valami gond van a bloggal?Ha valami nem tetszik, akkor nyugodtan jelezzétek és igyekszem változtatni! :) Kell az építő kritika.... :) A részről csak annyit tudnék mondani, hogy félig elkészült és lenne is időm befejezni, de szeretném ha írnátok 1-2 komit.Nektek 2 perc, nekem öröm!Hálás vagyok, hogy olvastok <3

4.rész - Érzelmek viharában

Jó olvasást.<3

Csigalassúságom miatt meghallottam a telefonom csengőhangját...
"Baby I hear melodies, when your hear beats,
Baby it sings to me like
Fa la la la la, Fa la la la la"
Elpirulva vettem elő a telefonomat, úgy éreztem, hogy a bőröm és a húsom is leégett az arcomról. Justinnak egy győztes vigyor volt az arcán. Telefonom kijelzőjén azt állt, hogy "Apu", szóval a visszautasítást választottam.
-Csak nem szereted a zenémet? -vigyorgott még mindig Justin, Scooter is beszállt a vigyorgásba, Kenny... Kenny hű maradt magához, hiszen csak evett.
-Nem, én a macskák hangját szeretem, amikor nyúzzák őket. - Scooter hahotázva kortyolt a kávéjába, nekem pedig lehervadt a mosolyom. A vér kifutott az arcomból, hófehér lettem, kezeim megremegtek, gyomrom összeugrott, torkomban gombóc nőtt és az a hányinger... az a bizonyos izgalmi, gyomoridegi hányinger. Nem is tudom, hogy amiatt voltam-e ideges, hogy apám telefonált, vagy hogy Justin meghallotta a csengőhangom? Mondjuk ez a szám tényleg jó. Kenny feleszmélt az égi jóból, amikor egy darab sütemény nem volt már körülötte. Meglepődve kémlelte sápadt, meggyötört arcomat. Lehajtottam a fejemet, kár volt, ugyanis az emlékeim sorjában jelentek meg...
"-Apa én nem akarok ide járni! -sírva és görcsösen kapaszkodtam apa kezébe az általános iskolai első napomon. Elengedte füle mellett a kérésemet, adott egy puszit a fejemre és magamra hagyott. Ettől a naptól fogva szépen, lassan -nagyon lassan- kezdett el a kapcsolatunk lefelé ívelni. Az a bizonyos nap szörnyű volt, minden gyerek jól elszórakozott a másikkal, engem kirekesztve. Már akkor is más voltam, mint a többiek..."
Kirázott a hideg, amikor visszaemlékeztem apám, rideg, semmitmondó arcára. Tökéletesen merev volt, nulla érzelemmel. Ezt tőle tanultam. Sosem voltam, az a fajta lány, aki kimutatja mit is érez valaki iránt. Ritka az a pillanat, amikor kimutatok valamit.
"-Szeretlek! -suttogta a fülembe, amire csak egy kínos mosollyal reagáltam. Gyengéd csókot nyomott ajkaimra, majd megismételte... -Szeretlek.
-Ez csodálatos. -motyogtam, mire felsóhajtott. Egyszer sem mondtam ki, hogy szeretem, pedig már három hónapja boldogítjuk egymást. "
Az egyetlen fogás rajtam az érzelem. Úgy vagyok vele, hogy ha ki kell mutatni egy mélyebb érzelmet csak nevetek és hátat fordítok, az én teóriám az... Ha valaki látja, hogy vannak érzéseid sebezhető leszel, gyenge, bárki megtámadhat és felhasználhatja ellened gyengeséged.
-Lisa, minden rendben? -aggódva pillantott rám Scooter. Csak bólogattam, majd rá emeltem üveges tekintetemet. -Nem szeretnél lepihenni?
-De az jól jönne. -mosolyodtam el szívből jövően. Kedves gesztus volt, hogy figyelt rám. Felálltam, de szinte azonnal vissza is ültem a helyemre, lábaim remegtek mint a kocsonya. Kenny belém karolt és úgy sétáltunk el a kocsiig. Már vagy öt perce vártunk Justinra, az autóban ülve, mentségére felemelte a blokkot, jelezve, hogy fizetett. 

Szorosan beült mellém, átkarolta a vállamat másik kezével mutatta, hogy dőljek a vállára nyugodtan. Ha jó pillanatomban lennék, mondtam volna neki, hogy a fa dőljön rád! Lehajtottam fejemet és ismét éreztem az illatát, ami minden érzékemet megbabonázta.
-Énekeljem neked a Fa la la-t? -hallottam hangján, hogy arcán ott bujkál a mosoly.
-Fogd be! -vigyorogtam, amit nem értettem, de most nem zavart. A meleg levegő, amit az orrán át fújt ki gyengéden cirógatta az arcomat. Fejét az enyémnek döntöttem így még jobban a markába zárt az illatával. Olyan voltam, mint egy drogos... csak szívtam és szívtam magamba a "drogját". Jó díler lenne belőle az biztos, csak egy szimat azt egyből kivagy. Nem is olyan gáz ez a Bieber gyerek... Justin hangosan szuszogott a fülembe, amiből arra következtettem, hogy alszik. Idő közben egyik kezét az én ölemben pihenő kezemre simította, amitől nem tudom, hogy vajon haragomban-e, de gyorsabban kezdett verni a szívem. Nem, nem és nem... nem törheti fel szívem savanyú cukor borítását.
Résnyire nyitva volt a szemem, így láttam Scoot mosolyát amikor ránk nézett....

~

-Anya! -kiáltott fel Justin, majd szorosan karjaiba zárta édesanyját. Nekem egy emlékem sincs anyámról, talán nem is baj. Apa azt mondta, hogy anyu elhagyott minket egy másik férfiért, talán ezért akart tökéletes lányt nevelni belőlem, nehogy anyut lássa bennem. Semmit nem tudok róla, csak annyit hogy apa nagyon szerette, de hiába... Justin anyukája szorosan ölelte át fiát, ami nekem egy mosolyt csalt az arcomra. -Anya Ő itt Lisa Perkins! Scooterrel őt szemeltük ki a feladatra. -kacsintott rám, fülig elpirultam.
-Pattie Malette, nagyon örülök, hogy megismertelek, Lisa. Nem csodálom, hogy a fiúk téged akarnak. -ölelt át, ami meglepett. Rengeteg szeretet bujkál ebben a nőben, szegény... egyszer pórul fog járni. -Előkészítettem neked a vendégszobát.
-Én is örülök. -mereven, de viszonoztam az ölelését. -Köszönöm szépen. -mosolyogtam rá, ez a mosoly most szívből jött. Bárcsak ilyen anyám lett volna, mint Pattie... mindig mosolyog, a fia körül legyeskedik, mindent a feneke alá tesz... De nem, az én anyámnak még a nevét sem tudom, apa nem akarta, hogy tudjam, mivel sokat agyalnék rajta. Megsúgom, így is sokat gondolok rá. Családiasan telt a nap, együtt ettünk, Scooter rengeteget mesélt közben, mint egy családfő. Kenny néha-néha szólt valamit, de csöndben volt. Amin meglepődtem, az az volt, hogy Justin meg sem szólalt. Elvitte a cica a nyelvét? Az asztal alatt óvatosan megrúgtam a lábát, nem volt nehéz mivel mellettem ült. Rám kapta tekintetét, mire felvontam az egyik szemöldököm. Válasza egy fejrázás volt. Innentől kezdve nem érdekelt, én nem fogom pátyolgatni a kis lelkét, ha van valami baja elmondja, ha nincs akkor nem mondja. Villámra szúrtam a sütim utolsó falatját, Justin végig figyelemmel kísért, de nem ettem meg... villámat letettem a tányérra és megköszöntem. Úgy neveltek, hogy vendégségben illik otthagyni az utolsó falatot, akármilyen éhes is vagy.
Szó nélkül felálltam és az emeletre vezető lépcsőhöz igyekeztem, el akartam tűnni. Már félúton jártam, amikor Justin bársonyos ujjai a csuklómra fonódtak, lazán... nem úgy, mint múltkor.
-Hová igyekszel? Meglógsz? Minden vacsi után megnézünk együtt egy filmet. Családi szokás. -mosolygott rám, nekem pedig megint kifutott a vér az ereimből. Ennyi családi szart, édes istenem. Kihúztam a kezem a selymes bilincsből, majd a már megmutatott szobámba mentem. Leráncigáltam magamról a ruhát, majd belebújtam egy szürke macinaciba és egy fehér topba felgumiztam a hajamat egy laza copfba és irány lefelé... Marhára örültem neki.
A nappaliban a földön mindenhol párnák hevertek, nagypárnák és kispárnák. Scooter és Kenny elhasalva fetrengett a tv előtt Pattie-vel középen. Justin a kanapén ült térdeit felhúzva. Mellé ültem, persze tartva a minimum 30 centis távolságot.
-Mit nézünk? -tettem fel e legérdekesebb kérdést a világon.
-Hideg csontok! -felelték kórusban. Remek, egy horror film... ez kell nekem, még több majré. Ugyanolyan pózba vágtam lábaimat, mint Justin. Közelebb húzódott hozzám, majd magunkra terített egy pokrócot. A film arról szól, hogy van egy gyermekkorház valahol az isten háta mögött, és oda megy egy nő dolgozni éjszakai műszakra és érdekes hangokat hall. Egy kislány szerint a szellem műve az egész aki a harmadik emeleti folyosón lakik... A film felénél tarthattunk nagyjából, amikor Justin a takaró alatt kezdett kotorászni, nem értettem mit akar, de amikor ujjait összefonta az enyéimmel, megértettem...

Nem húztam el a kezemet, engednem kell neki, ha játszani akarok, márpedig akarok! Nem tudom, hogy hanyadik lépést pipálom ki éppen, de megtettem. Melegség áradt szét bennem, amikor hüvelykujjával elkezdte simogatni a kézfejemet...

Komizzatok drágáim! <3 jól esne nagyon