Mi a baj?

Sziasztok édeseim :)<3

Mondjátok, valami gond van a bloggal?Ha valami nem tetszik, akkor nyugodtan jelezzétek és igyekszem változtatni! :) Kell az építő kritika.... :) A részről csak annyit tudnék mondani, hogy félig elkészült és lenne is időm befejezni, de szeretném ha írnátok 1-2 komit.Nektek 2 perc, nekem öröm!Hálás vagyok, hogy olvastok <3

4.rész - Érzelmek viharában

Jó olvasást.<3

Csigalassúságom miatt meghallottam a telefonom csengőhangját...
"Baby I hear melodies, when your hear beats,
Baby it sings to me like
Fa la la la la, Fa la la la la"
Elpirulva vettem elő a telefonomat, úgy éreztem, hogy a bőröm és a húsom is leégett az arcomról. Justinnak egy győztes vigyor volt az arcán. Telefonom kijelzőjén azt állt, hogy "Apu", szóval a visszautasítást választottam.
-Csak nem szereted a zenémet? -vigyorgott még mindig Justin, Scooter is beszállt a vigyorgásba, Kenny... Kenny hű maradt magához, hiszen csak evett.
-Nem, én a macskák hangját szeretem, amikor nyúzzák őket. - Scooter hahotázva kortyolt a kávéjába, nekem pedig lehervadt a mosolyom. A vér kifutott az arcomból, hófehér lettem, kezeim megremegtek, gyomrom összeugrott, torkomban gombóc nőtt és az a hányinger... az a bizonyos izgalmi, gyomoridegi hányinger. Nem is tudom, hogy amiatt voltam-e ideges, hogy apám telefonált, vagy hogy Justin meghallotta a csengőhangom? Mondjuk ez a szám tényleg jó. Kenny feleszmélt az égi jóból, amikor egy darab sütemény nem volt már körülötte. Meglepődve kémlelte sápadt, meggyötört arcomat. Lehajtottam a fejemet, kár volt, ugyanis az emlékeim sorjában jelentek meg...
"-Apa én nem akarok ide járni! -sírva és görcsösen kapaszkodtam apa kezébe az általános iskolai első napomon. Elengedte füle mellett a kérésemet, adott egy puszit a fejemre és magamra hagyott. Ettől a naptól fogva szépen, lassan -nagyon lassan- kezdett el a kapcsolatunk lefelé ívelni. Az a bizonyos nap szörnyű volt, minden gyerek jól elszórakozott a másikkal, engem kirekesztve. Már akkor is más voltam, mint a többiek..."
Kirázott a hideg, amikor visszaemlékeztem apám, rideg, semmitmondó arcára. Tökéletesen merev volt, nulla érzelemmel. Ezt tőle tanultam. Sosem voltam, az a fajta lány, aki kimutatja mit is érez valaki iránt. Ritka az a pillanat, amikor kimutatok valamit.
"-Szeretlek! -suttogta a fülembe, amire csak egy kínos mosollyal reagáltam. Gyengéd csókot nyomott ajkaimra, majd megismételte... -Szeretlek.
-Ez csodálatos. -motyogtam, mire felsóhajtott. Egyszer sem mondtam ki, hogy szeretem, pedig már három hónapja boldogítjuk egymást. "
Az egyetlen fogás rajtam az érzelem. Úgy vagyok vele, hogy ha ki kell mutatni egy mélyebb érzelmet csak nevetek és hátat fordítok, az én teóriám az... Ha valaki látja, hogy vannak érzéseid sebezhető leszel, gyenge, bárki megtámadhat és felhasználhatja ellened gyengeséged.
-Lisa, minden rendben? -aggódva pillantott rám Scooter. Csak bólogattam, majd rá emeltem üveges tekintetemet. -Nem szeretnél lepihenni?
-De az jól jönne. -mosolyodtam el szívből jövően. Kedves gesztus volt, hogy figyelt rám. Felálltam, de szinte azonnal vissza is ültem a helyemre, lábaim remegtek mint a kocsonya. Kenny belém karolt és úgy sétáltunk el a kocsiig. Már vagy öt perce vártunk Justinra, az autóban ülve, mentségére felemelte a blokkot, jelezve, hogy fizetett. 

Szorosan beült mellém, átkarolta a vállamat másik kezével mutatta, hogy dőljek a vállára nyugodtan. Ha jó pillanatomban lennék, mondtam volna neki, hogy a fa dőljön rád! Lehajtottam fejemet és ismét éreztem az illatát, ami minden érzékemet megbabonázta.
-Énekeljem neked a Fa la la-t? -hallottam hangján, hogy arcán ott bujkál a mosoly.
-Fogd be! -vigyorogtam, amit nem értettem, de most nem zavart. A meleg levegő, amit az orrán át fújt ki gyengéden cirógatta az arcomat. Fejét az enyémnek döntöttem így még jobban a markába zárt az illatával. Olyan voltam, mint egy drogos... csak szívtam és szívtam magamba a "drogját". Jó díler lenne belőle az biztos, csak egy szimat azt egyből kivagy. Nem is olyan gáz ez a Bieber gyerek... Justin hangosan szuszogott a fülembe, amiből arra következtettem, hogy alszik. Idő közben egyik kezét az én ölemben pihenő kezemre simította, amitől nem tudom, hogy vajon haragomban-e, de gyorsabban kezdett verni a szívem. Nem, nem és nem... nem törheti fel szívem savanyú cukor borítását.
Résnyire nyitva volt a szemem, így láttam Scoot mosolyát amikor ránk nézett....

~

-Anya! -kiáltott fel Justin, majd szorosan karjaiba zárta édesanyját. Nekem egy emlékem sincs anyámról, talán nem is baj. Apa azt mondta, hogy anyu elhagyott minket egy másik férfiért, talán ezért akart tökéletes lányt nevelni belőlem, nehogy anyut lássa bennem. Semmit nem tudok róla, csak annyit hogy apa nagyon szerette, de hiába... Justin anyukája szorosan ölelte át fiát, ami nekem egy mosolyt csalt az arcomra. -Anya Ő itt Lisa Perkins! Scooterrel őt szemeltük ki a feladatra. -kacsintott rám, fülig elpirultam.
-Pattie Malette, nagyon örülök, hogy megismertelek, Lisa. Nem csodálom, hogy a fiúk téged akarnak. -ölelt át, ami meglepett. Rengeteg szeretet bujkál ebben a nőben, szegény... egyszer pórul fog járni. -Előkészítettem neked a vendégszobát.
-Én is örülök. -mereven, de viszonoztam az ölelését. -Köszönöm szépen. -mosolyogtam rá, ez a mosoly most szívből jött. Bárcsak ilyen anyám lett volna, mint Pattie... mindig mosolyog, a fia körül legyeskedik, mindent a feneke alá tesz... De nem, az én anyámnak még a nevét sem tudom, apa nem akarta, hogy tudjam, mivel sokat agyalnék rajta. Megsúgom, így is sokat gondolok rá. Családiasan telt a nap, együtt ettünk, Scooter rengeteget mesélt közben, mint egy családfő. Kenny néha-néha szólt valamit, de csöndben volt. Amin meglepődtem, az az volt, hogy Justin meg sem szólalt. Elvitte a cica a nyelvét? Az asztal alatt óvatosan megrúgtam a lábát, nem volt nehéz mivel mellettem ült. Rám kapta tekintetét, mire felvontam az egyik szemöldököm. Válasza egy fejrázás volt. Innentől kezdve nem érdekelt, én nem fogom pátyolgatni a kis lelkét, ha van valami baja elmondja, ha nincs akkor nem mondja. Villámra szúrtam a sütim utolsó falatját, Justin végig figyelemmel kísért, de nem ettem meg... villámat letettem a tányérra és megköszöntem. Úgy neveltek, hogy vendégségben illik otthagyni az utolsó falatot, akármilyen éhes is vagy.
Szó nélkül felálltam és az emeletre vezető lépcsőhöz igyekeztem, el akartam tűnni. Már félúton jártam, amikor Justin bársonyos ujjai a csuklómra fonódtak, lazán... nem úgy, mint múltkor.
-Hová igyekszel? Meglógsz? Minden vacsi után megnézünk együtt egy filmet. Családi szokás. -mosolygott rám, nekem pedig megint kifutott a vér az ereimből. Ennyi családi szart, édes istenem. Kihúztam a kezem a selymes bilincsből, majd a már megmutatott szobámba mentem. Leráncigáltam magamról a ruhát, majd belebújtam egy szürke macinaciba és egy fehér topba felgumiztam a hajamat egy laza copfba és irány lefelé... Marhára örültem neki.
A nappaliban a földön mindenhol párnák hevertek, nagypárnák és kispárnák. Scooter és Kenny elhasalva fetrengett a tv előtt Pattie-vel középen. Justin a kanapén ült térdeit felhúzva. Mellé ültem, persze tartva a minimum 30 centis távolságot.
-Mit nézünk? -tettem fel e legérdekesebb kérdést a világon.
-Hideg csontok! -felelték kórusban. Remek, egy horror film... ez kell nekem, még több majré. Ugyanolyan pózba vágtam lábaimat, mint Justin. Közelebb húzódott hozzám, majd magunkra terített egy pokrócot. A film arról szól, hogy van egy gyermekkorház valahol az isten háta mögött, és oda megy egy nő dolgozni éjszakai műszakra és érdekes hangokat hall. Egy kislány szerint a szellem műve az egész aki a harmadik emeleti folyosón lakik... A film felénél tarthattunk nagyjából, amikor Justin a takaró alatt kezdett kotorászni, nem értettem mit akar, de amikor ujjait összefonta az enyéimmel, megértettem...

Nem húztam el a kezemet, engednem kell neki, ha játszani akarok, márpedig akarok! Nem tudom, hogy hanyadik lépést pipálom ki éppen, de megtettem. Melegség áradt szét bennem, amikor hüvelykujjával elkezdte simogatni a kézfejemet...

Komizzatok drágáim! <3 jól esne nagyon

3.rész: 5,4,3,2,1 Kiss Me

Hali!

rizsa lent!

A reggelink ugyanolyan szótlanul telt, mint eddig. Nem Justin miatt, bár az csoda lenne, ha legalább öt percre be tudná fogni a bécsi kapu nagyságú száját. Én továbbra is magamban szenvedtem és igyekeztem mindenféle párbeszédet elkerülni, csak egy hmm-re és egy két ahára futotta a lelkierőmből... Magasba emeltem a két ujjam -pont, mint az alsósok az iskolában-, jelezve a pincérnek, hogy fizetnék.
-A vendégem voltál. -mosolygott rám Justin kedvesen, nem volt meglepő. Nem tudta rólam levenni a szemét, végignézte a műveletet, amint a villámat a számhoz emelem. Amikor nyeltem, tekintete a nyakamra vándorolt, gondolom próbálta követni a falat útját.
-Nem vagyok rászorulva arra a hat dolcsira. -válaszoltam némi szarkazmussal a hangomban. Hát nem látott tegnap? Dior csizma, Victoria's Secret illat... mit hisz ez, hogy csóró vagyok?
-Tudom, de szeretném ha megengednéd, hogy én fizessek. -csak puffogtam és elraktam a pénztárcámat. Justinnak egy széles vigyor terült el azon a hatalmas képén. Ne vigyorogj bazdmeg, ne vigyorogj, mert megőrülök!
-Független nő vagyok, aki szereti maga fizetni és maga intézni a dolgait. -mondatom hitelesítése végett hirtelen felálltam, majdhogynem kirúgtam magam alól a széket és a kijárat felé indultam. Látószögemben még benne volt, ahogy a kis kakas az asztalra csúsztat pár dollárt. Sietősebbre fogtam a tempót, az utcán vártam, hogy jöjjön egy rohadt taxi, de semmi.
-Várj már, hallod!? -zárta markába a csuklómat, el akartam húzni a kezem, de jobban rászorított. Nem tudom, most képeljem fel, vagy később?  Szívem szerint most mosnék be neki egyet, de akkor oda a játékom.
-Eressz már el? Hülye vagy, nem látod hogy fáj? -emeltem egy fokkal feljebb a hangom, mire azonnal elengedett. Bűnbánó tekintett rám, szeméből eltűnt a ragyogás és csak tompán fénylett.
-Ne haragudj, nem akartalak bántani, csak nem értelek. -bűntudat hallatszott ki hangjából. Lehet nem nekem való ez a játék, de végig kell csinálnom... Never Say never, ahogy az a kis mocsok mondja.
-És akkor egyből erőszakot kell alkalmaznod? -lágyult el a hangom akaratom ellenére. elhúzta száját, én meg felsóhajtottam. -Felejtsük el, csak máskor ne csináld ezt, megijesztesz.
Egyre jobban utálom őt, azt hiszi, hogy mert ő Justin seggarc Bieber akkor le is tépheti a karomat? Na azt már nem. Megláttam a várva várt taxit, egyből leintettem. Ránéztem Justinra, elhúzta a száját, de nem nagyon érdekelt, csak elmotyogtam egy "köszönöm a reggelit, akkor holnap után találkozunk szia"-t és beszálltam a kocsiba...

~

Hangosan dudált valaki az ablakom alatt reggel nyolckor. Még magamhoz sem tértem, de már zaklatnak. Felvettem a natúr színű selyemköntösömet és kiléptem az erkélyre. A hirtelen jövő fény bántotta a szememet, így hunyorítva néztem a hatalmas fekete autóra. Scooter vigyorogva nézett. Ujjait felemelte hogy lássam, ami azt jelezte, hogy van kemény tíz percem elkészülni. Kikerekedett szemekkel rohantam a fürdőbe sminkelni, csak szempillaspirálra és babarózsaszín szájfényre futotta az időmből, ledobtam a köntösömet és a gardróbomat nagyra tártam. Ránéztem az órára, hat percem maradt, az pont elég. Egy halvány mályva színű nadrágot húztam magamra, egy fehér felsőt és egy ezüst flitteres kardigánt. Felkaptam a napszemüvegemet, lábamat belebújtattam a szintén mályva színű cipőmbe, a táskámba bedobáltam a kellékeimet, telefon, rágó, fülhallgató és az iPad. Azon gondolkoztam, hogy hogy fogok lejutni innen két bőrönddel, szerencse, hogy van lift... én ugyan le nem cipelném, majd Scooter feljön érte, ha nagyon akar valamit, Justinra meg úgyis ráfér némi izomzat. Egy nagydarab színes bőrű férfi elvette a kezemből a bőröndjeimet és a kocsi csomagtartójába mélyesztette az egyiket, a másik elborulva hevert a koszos talajon, majdnem rákiabáltam, hogy: Normális vagy?! Ez egy Louis Vuitton ember!!! Éppen nyitottam volna a számat, de Scoot megelőzött.
-Tíz perc alatt így elkészültél? -csodálkozott el, hát, igen, aki szép, az mindenhogy szép. Bólintottam, a nagydarab hapsi kezet nyújtott, amit elfogadtam, bár félve. Féltem, hogy kárt tesz apró kacsómban.
-Kenny Hamilton, Justin testőre vagyok. -villogtatta rám hófehér fogsorát.
-Lisa Perkins. -mosolyogtam rá kedvesen, majd beültem a fekete gépjárműbe. Justin zenét hallgatott, az ablak felé fordultam, de a látószögembe beleesett, így láttam, hogy rám nézett, csalódottan felsóhajtott, majd újra a zenére koncentrált. Csak néztem a mellettünk elsuhanó fákat, néha a napfény égette a szememet, de kellemes érzés volt úszni a fényárban. Nem telt el egy óra és már a repülőm untam magam halálra. Justin párszor próbált hozzám szólni, de sosem tette meg, amit én nem bántam. Nem haragudtam rá, csak inkább vágyok egy egy szögesdrótra a nyakam körül, mint Justin társaságára. Lehet, hogy mégsem vagyok hajlandó kiállni őt a játék alatt és be kéne dobnom a törülközőt. Mi van ha túl gyenge leszek? Mi van ha akkor adom fel, amikor már félúton járok? Nem vagyok se gyáva, se gyenge, kitartó vagyok! Harcos vagy Lisa, harcos vagy! Háború!!! -buzdítottam magam kissé túl nagy átéléssel. Bambultam bele a felhőkbe, ellazított....
Selymes ujjak simítottak végig kézfejemet, ijedten kaptam oda a tekintetem, először az ujjakra, majd az arcra vándoroltak szemeim. Justin nézett velem farkasszemet.
-Beszélhetnénk? -mászott be a mellettem lévő ülésbe, ami egy bézsszínű bársonyborításos fotel volt. Ez a magángép, olyan mint egy luxus "lakosztály" egy előkelő hotelben. Natúr színek, nagy beltér, szép berendezés.
-Mond csak. -kezemet megsimogattam, de még így is éreztem ujjainak nyomát.
-Ne haragudj, hogy durva voltam, csak tényleg nehéz rajtad kiigazodni, egyik pillanatban kedves vagy, másikban rideg és elérhetetlen, utána meg elejtesz egy poént, vagy hozzám se szólsz. Az őrületbe kergetsz! Tényleg idióta barom voltam... -ebben egyetértünk! -... de nagyon sajnálom! Nem kezdhetnénk elölről? -nézett rám bociszemekkel. Komolyan azt hiszi, hogy meghat ezzel? Sajnos meg kell neki bocsájtanom ha véghez akarom vinni amit elterveztem, így rá mosolyogtam.
-De, kezdhetnénk. Nekem is jól esne, ha nem morcos jégkirálynő lennék a szemedben! -eresztettem egy cuki mosolyt, mire ő is elvigyorodott. Egyik karját átdobta a vállamon, mire kikerekedtek a szemeim. Azért ennyire ne haladjunk előre. Óvatosan, de nyomatékosan levakartam magamról karját és ismét az ablak félő fordultam. Valahogy az eget érdekesebbnek találtam, mint Justint.
-Megint kezded! -szólt rám szigorúan, mire csak megrántottam a vállam, jelezve, hogy nem érdekel. -Inkább meséld el, hogy miért vagy ilyen? -mi közöd hozzá? Honnan tudjam? Ilyen a személyiségem, te jó isten milyen hülye vagy.
-Ha esti mesét szeretnél Bieber menj édesanyádhoz. -hangosan felkacagott, pedig nem viccnek szántam, komolyan mondtam. Miután kinevette magát magamra hagyott, végre. Csak én és a gondolataim, melyek kicsit össze vannak kuszálódva. Nem is tudom hogy miért, de még mindig bizsergette az orromat Justin édes illata, hiába dörzsölgettem az orrom, semmi változást nem észleltem. Ki kell mennem egy kicsit megnyugodni,a mellék helység felé igyekeztem, de Justin elállta az utamat. Próbáltam kikerülni, de nem sikerült, valahogy mindig előttem volt. Arcát felém tartotta... mit akar, hogy bemossak neki? Nagyon szívesen.
-Mit akarsz? -kérdeztem idegesen, mert irritált, hogy nem jutok el oda, ahova szeretnék.
-Egy puszit, hogy tudjam tényleg minden rendben van köztünk! -csókolgasson a jó édes... -5...4...3...2...1 Kiss me! -énekelte lágyan és könnyedén, arcát megint felém tartotta, mire elkerekedtek a szemeim.
-Mindjárt kapsz egy puszit az öklömtől, ha nem mész arrébb! -lengettem meg előtte ökölbe szorított kezemet. Mire feleszméltem, már csak hűlt helyét láttam. Alaposan megmostam kezeimet, megigazítottam a hajamat és megint bekényelmesedtem az ülésembe. Éreztem, hogy ereszkedni kezdünk, de az adrenalinom annál feljebb ment.
Addig nem leszek nyugodt, amíg nem érzem hogy gurulunk...

... Kenny éppen a Starbucks süteménykészletének a felét habzsolja két pofára. Én csak a dupla csokoládés Frappuccino-mat kortyolgatom, mag Scooter és Justin a kávéjukat fogyasztják. Félelemmel a szememben követtem végig a "Kenny kiírtja a sütiországot" nevezetű akciót. Igen féltem, hogy esetleg minket is felfal nagy a hevessége miatt. Félelmemet egy rezgés szakította félbe, gyorsan kezdtem kotorászni a táskámban a telefonom után, de nem voltam elég gyors...

Hagyjatok itt egy kommentárt <3 jól esne

TUDOM HOGY RÖVID A RÉSZ, DE KÁRPÓTLÁSUL ITT A BOYFRIEND ;)
letölthetitek a --->  http://www.youtube-mp3.org/  <-----:) csak bemásoljátok a linket ráklikkeltek a Convert Video-ra, megvárjátok amíg átkonvertálódik m3-ba és utána Download <3

2. Mr. Tökéletes

Majd a végén ugatok :)

Unottan, fáradtan, de mégis büszkén, egyenes háttal ültem a reggelim fölött. Már a ma délelőtti színjátékomon kattogott az agyam.
Legyek fagyos és vonzó, vagy kedves és jó fej? Egyszerre is megy nem? Néhol fagyos leszek, itt-ott elejtek egy-egy viccet -esetleg- , olykor-olykor kecsesen beletúrok a hajamba, vagy szépen, enyhén csücsörítve gondolkodok... a gyümölcssalátámról meg is feledkeztem, csak ide-oda kotorásztam. Kitoltam magam alól egy széket és egyenesen a szobámba siettem, mivel késésben voltam. A gigászi szekrénnyel néztem szembe... elegáns legyek, mint egy party queen, vagy laza és hétköznapi? Vegyítsük a kettőt!!
Magamra kaptam a jól megszokott La Perla fehérnemű szettet, a melltartómat egy fehér ing alá rejtettem. Felhúztam egy, a fenekem alá érő farmernadrágot. Egyből a fürdőbe vettem az irányt. Alapozó, pirosító, szempillaspirál... és kivételesen nem piros rúzs, hanem barack színű szájfény. Hajamat begöndörítettem, majd megráztam, hogy a fürtök szétessenek és hanyagul álljanak.
Farzsebembe temettem a pénztárcámat, telefonomat pedig a kezembe kaptam. Visszatipegtem a konyhába, a szabad kezemmel eltakarítottam az ebédlőasztalon hagyott mocskomat. Belebújtam a bakancsomba, ami ütött-kopott volt, de pont egy volt trendi...

~

A surranótól nehéz lábaimat magam elé pakolva "vágtáztam" végig az ismerős folyosón, mivel késésben voltam.
Gondolkozz Lisa!! Hogy vehetném le a lábáról a kis görcsöt? Kedves és barátságos, vagy rideg és elérhetetlen? Ha kedves vagyok vele, azt hiszi tetszik nekem és nyomulni fog, ha játszom az undok dívát akkor talán kíváncsi lesz, hogy miért vagyok ilyen... á ígyis-úgyis nyert ügyem van, majd improvizálok. Kockázatokkal jár tervek és taktika nélkül játszani nem?
Bátran mondom magam profinak, szóval nem lesz gond! Elértem az ajtóhoz, ami még mindig ugyanolyan gyönyörű és rohadt nagy volt. Margaret kedvesen rám mosolygott, viszonoztam a gesztust, majd kopogásra emeltem a kezem, amikor nyitódott az ajtó. A velem szemben álló személy ugyanúgy megtorpant, mint én, aztán alaposan végigmért barna szemeivel.
-Scoot most akarta hívni a rendőrséget, hogy eltűntél... -elállt az utamból én pedig egyenesen a tegnap fotel felé indultam.
-Egy nőnek illik késni pár percet. -néztem Scooterre szigorúan, amíg a kis vakarcs behuppant a másik fotelbe. Nem nézett ki rosszul, hogy őszinte legyek, de még így sem az esetem. Nem is értem, mit eszik rajta több millió lány? Azt, hogy minden egyes hajszála megvan töltve a legmelegebb színnel és tökéletesen áll? Hogy szemöldökei tökéletes ívben húzódnak? Hogy átható barna szemeit körülölelő szempillák sokan vannak és hatalmasak? Hogy kellően telt ajkai azt kiáltják: csókot ide!!!? Nekem ő túl... tökéletes, mint egy műalkotás, mint egy márványból kifaragott szobor.
Elegem van a tökéletességből, apám örökké tökéletességre próbált nevelni, csak jó módú gyerekekkel játszhattam már az óvodában is, aztán magán, elit iskola... aztán jött a fizetős gimi és a tökéletes emberek tömkelege. Mit ne mondjak, kilógtam a sorból, a nem megfelelő magatartásommal, a trágár beszédemmel és a kirívó megjelenésemmel. Igen, örökké lázadtam a rendszer ellen.
Amint betöltöttem a tizennyolcadik életévemet egyből elkértem apámtól az "örökségem", és a pénzzel együtt elhúztam Miamiból. Hébe-hóba felhívom apámat, csak hogy tudja élek-e még, bár szerintem nem nagyon érdekli, mivel nem lettem a tökéletes kislánya. Talán az új asszonyának gyerekével több sikerrel jár.


-Lisa, itt vagy? -lebegtette meg előttem Justin a kezét,  vigye innen a tökéletes kezét, vagy eltöröm.
-Elnézést, elkalandoztam. -válaszoltam ridegen és Scooterre figyeltem. Mint elmagyarázta, csak arról beszéltek, hogy a fotózás két nap múlva lesz, Canadában. Justin városában szeretnének kültéri képeket készíteni. Repesek a boldogságtól, egy repülőn ezzel a Justinnal, egy képen vele, úristen... eresszetek golyót a fejembe, de tényleg.
-És mivel ez Lisa tesztfotózása, sehol nem fogjuk publikálni, a beleegyezésed nélkül. Rendben? -mosolygott kevesen Scooter.
-Rendben. -mindegyiken tökéletes leszek, szóval már most publikálhatjátok srácok. -Más valami, amiért berángattál reggel tízre? -csípős hangnemre váltottam.
-De pikírt valaki, amúgy nincs, úgyhogy oszolj! -parancsolt a nagyfőnök, én pedig egyből az ajtó felé indultam, már a szokásos, unalmas folyosó közepén jártam, amikor Justin utánam szólt.
Először nem tudtam mit válaszoljak, egyáltalán reagáljak-e. Végül a nevem hallatára megfordultam.
-Nincs kedved reggelizni? -hmm... van, de egyedül. Ezt persze nem mondtam neki, csak mosolyogva bólintottam. Harmadik lépés: pipa! Magától hívott el valahova, ami azt jelenti, hogy tetszem neki.... vagy csak jó viszonyt akar kialakítani velem, mivel együtt dolgozunk. Csendben sétáltam mellette, míg neki be nem állt a szája. Elmesélte az esetet, amikor a két rajongó beszökött a szállodai szobájába és elbújtak a szekrényébe. Nem érdekeltek a történetei, de azért meghallgattam, nem vagyok bunkó... jött a következő.
-Amikor felhívom a húgomat Jazzyt, mindig megkérdem tőle, hogy hogy vagy édesem? Erre ő csak annyit válaszol Bieber, Bieber... én meg mondom tudsz mást is mondani ezen kívül? Ő meg csak annyit mond... Bieber! -kacagott nagyot Justin saját "viccén" ami aranyos volt, de én semmi nevetségeset nem véltem benne felfedezni. Az utcára érve Justin lefordult balra én pedig, mint egy kutya, követtem. A száján még mindig nem volt lakat... -Emlékszem egyszer egy koncertet úgy csináltam végig, hogy minden szám után rohantam a hányni, elég nehéz lenyomni úgy egy másfél órás koncertet.
-Aha. -oldalra néztem és szemben megláttam egy kedves kis éttermet. -Menjünk oda. -Justin csak bólintott én meg csak mentem. Kényelmesen helyet foglaltam, a majom pedig velem szemben ült. Egyből magam elé emeltem az étlapot, nehogy megint Justin "életét" kelljen hallgatnom élő blogolásban. Végignéztem a reggelik között, de csak egy szimpatikusat találtam. A pincér, amint meglátta Justin kezét a magasban, az asztalunkhoz sietett. Eldarálta a szokásos szöveget, aztán rendeltünk. Én gofrit kértem, nutellával jól megkenve, málnával megszórva, azon tejszínhab, azon pedig csorgatott csokiszirup. Justin csak egy egyszerű rántottát rendelt...

... jóízűen falatozok, kiélvezem a nutella és a csokoládé minden egyes ízét. Ízlelőbimbóim kielégültek azt hiszem.
-Mindig ilyen szótlan vagy? -nem bazdmeg csak utállak. Ránéztem, lenyeltem a falatot, ami éppen a számban volt, magamra erőltettem egy mosolyt, majd megszólaltam.
-Nem, csak fáradt vagyok, éhes voltam és gondolatban már a bőröndömet pakolom tele a ruháimmal. -elvigyorodott, amitől hánynom kellett. Gyorsan a számba kaptam még egy falatot, hogy ne kelljen beszélnem, de Biebert ez nem zavarta.
-Szerintem jók leszünk együtt. -gondolkodott el bőszen
-Miből gondolod? -egy pillantásra sem méltattam, helyette a tányéromat fürkésztem.
-Nos gyönyörű vagy, jó képek készülnek rólad, fotogén vagy. -dagadt a mellem a büszkeségtől. Jól estek Mr. Tökéletes szavai, de attól függetlenül még nem a szívem csücske. Sorra pipálom a lépéseket a kis játszmában. Túl könnyen megy, feltűnően könnyen...
-Kösz, kedves vagy. -válaszképpen csak rám kacsintott, amitől azonnal elment az étvágyam, pedig a gofrim másik fele arra várt, hogy megegyem. Mit akar ezzel elérni? Hogy a tányérra fessem az étlapot? Jó úton jár, de azt hiszem én is....

RÖVIIIIID, igen tudom és ne haragudjatok, de csak ennyire volt időm.Írjatok egy komit légyszi : )
puszi nektek #muchlove



1. A döntés a tiétek!

Na megjöttem a részekkel... remélem tetszeni fog :)
Jó olvasást drágáim. <3

Játszd a játékom:
1. rész

-Siethettél volna! -suttogtam a fülébe, miközben hátulról szorosan átöleltem.
-Tudod hogy azonnal jövök, amint hívsz. Nem egyszer volt rá példa, hogy miattad mondtam le az aznapi programomat. -simította tenyerét a mellei alatt összefont karjaimra.
Szembefordítottam magammal és -bár lehet kicsit hevesebben, mint akartam- megcsókoltam, kezemet lassan vezettem formás fenekére és megmarkoltam. Energikusan pörgettem nyelvem a szájában, mire csípőjét az enyémhez nyomta.
-Menjünk innen! -suttogtam ajkaiba. Csilingelő hangján felnevetett, majd elhúzta a kezét, mit szorosan a markomba zártam.
-Hova szeretne menni Mr. Bieber? -villantotta rám 200 Wattos mosolyát. Tenyerem végigfuttattam az oldalán, majd hanyagul a csípőjén hagytam.
-Az öltözőmbe! -kezdtem tolni a kihalt folyosón egyenesen a "Justin Bieber" névvel ellátott ajtóig. Mellkasomra simította egyik kezét, majd az ellenkező irányba kezdett tolni. -Mi az?
-Na nem, nem fogunk az öltöződben hancúrozni! -válasza kimért és határozott volt. Erősen rámarkoltam a derekára, majd hátát a falhoz préseltem.
-Justin... - sóhajtott, amikor csókjaimat a nyakára hintettem.

Mi a szar ez? -kérdeztem magamtól és gyorsan, mint a villám, bezártam a blogot, amit olvastam. -Még hogy hancúrozni... az eszem megáll.
A kelleténél erősebben hajtottam le az Apple laptopom tetejét. Az előbbi "iromány" -bár annak nem nevezném- sokkja alatt állva léptem be a fürdőbe, hogy vegyek egy forró, lazító fürdőt a találkozó előtt. Viszonylag hamar varázsoltam tisztává magam, az epres fürdőolaj kellemes illatúvá tette a bőrömet. Valahogy még simábbnak éreztem a bőröm, már ha ez lehetséges, az én bőröm mindig tökéletes. Az amúgy is hibátlan tervemet próbáltam még pompásabbá tenni, lépésről lépésre átgondoltam újra az egészet. Nem lesz itt gond... egy gikszer becsúszásának esélye egyenlő a nullával, mint mondtam hibátlan. Gonosz mosolyra húzódott a szám, miközben a törülközőt megrögzítettem a mellem fölött. Leemeltem a polcról a Victoria's Secret eper illattal megbolondított testápolómat. Gondosan bekentem vele hosszú lábaimat, majd lapos hasamat, a mellkasomat és végül sima karjaimat. Dudorászva libegtem vissza a szobámba, megálltam a szekrényem előtt, ami inkább monstrum volt, mint szekrény. Magamra kaptam egy La Perla fehérnemű szettet, majd tovább kémleltem a gigászi gardróbom tartalmát. Előkotortam egy egyszerű selyemből készült fekete rövidnadrágot, melynek egy hatalmas fekete masni díszelgett az elején. Fekete, csipkézett melltartómat elrejtettem egy fehér topp alá. Ismételten a fürdőben kötöttem ki, hogy feldobjak egy laza sminket, ami abból állt, hogy tussal kihúztam a szememet, kentem fel egy kis szempillaspirált, amitől kétszer akkorának látszódtak pilláim, majd vörös rúzzsal színeztem szépen ívelt ajkaimat, ezzel kiemelve mosolyomat. Hosszú barnásvöröses hajamat egy lófarokba kötöttem a fejem tetején. Az előszoba egész alakot mutató tükre előtt felvettem a 12 centiméteres Dior bársonyborítású bokacsizmámat. Végigmértem magam a tükörben. Merhetem azt mondani, hogy teljesen magamba habarodtam? Ahogy a fekete melltartóm átüt a fehér felsőmön... áá, kész vagyok magamtól. Felkaptam a táskámat, a számba nyomtam egy rágót, megragadtam az iPhone-m majd gondosan bezártam az ajtót magam mögött. Úgy vonultam le az előtérbe, mint egy díva... csak a reflektor hiányzott, a sok paparazzi és a vörös szőnyeg a talpam alól.
-Jó napot. A taxi amit kért már várja. -pattant fel a recepciós az asztalánál.
-Köszönöm! -határozott léptekkel értem el a kocsit. Hideg hangnemben elmondtam az úti célt, keresztbe raktam barna lábaim és már éreztem is, hogy gurulunk...

... hangosan kopogott a cipőm sarka, amikor végigsétáltam az élettelen, márvány hatású járólapokon. A folyosó, amin végigvonultam egy két szárnyas tölgyfaajtóhoz vezetett. Az ajtó előtt egy egy íróasztal várt rám, mögötte egy 40-es éveiben járó hölggyel. Kíváncsian kapta fel a fejét, amikor meghallotta lépteimet.
-Segíthetek kisasszony? -mosolygott rám kedvesen, amitől nekem is mosolyognom kellett.
-Jó napot! Scooter Braunnal van találkozóm. - a nő csak az ajtó felé biccentett, kitolta maga alól a gurulós székét, majd megindult a gyönyörűen lakkozott ajtó felé. Kettőt kopogott aztán benyitott.
-Scooter a kis hölgynek találkozója van veled -derekamnál megtolt, amitől automatikusan előre léptem. Scooter rám pillantott a vele szemben elhelyezett fekete bőrfotelre.
-Köszönöm Margaret. -mosolygott a nőre. Odasétáltam az asztalához és felé nyújtottam a kezemet.
-Lisa Perkins! -férfias keze, érdes bőre szó szerint bántotta az én puha kezem. Az asztala mögül is fölém tornyosult, olyan magas.
-Scooter Braun. Foglalj helyet kérlek. Kávét esetleg? -kedves gesztus volt, de visszautasítottam... így folytatta. -Egy jó barátom Ian mutatta a portfóliódat, amit ő készített rólad és elvarázsolt a szépséged minket, azért is kerestelek fel múlt héten és most azért vagy itt. Terveink vannak veled. -magamra erőltettem egy kedves mosolyt.
-Milyen tervek? -dőltem hátra és engedtem, hogy belesüllyedjek a fotelba.
-Szeretnénk, ha részt vennél egy fotózáson Justinnal és ha jól működtök együtt, akkor az új parfümjének a reklámjában és benne lehetsz. -mosolygott, mint mindig. Egyik szemöldökömet az égnek emelve néztem rá. Köhögtem párat, hogy visszanyerjem a hangomat...
-Ez mind kecsegtetően hangzik, de hol van a csapda? -nevettem el magam színpadiasan.
-Miből veszed, hogy van csapda? -vigyorodott el sunyin.
-Nos, kedves Scooter csapda az mindig van és töröld le ezt a vigyort, mert lebuktatod vele saját magad. -forgattam meg a szememet mosolyogva.
-Nem csak szép vagy, hanem okos is! Egy csapda tényleg van... -sóhajtottam. -... nem akarok nagyképűnek tűnni, de tudod, hogy miféle "hiszti" van Justin körül, nem lesz magánéleted. Velünk kell utaznod.
-Úgy mondod, mintha már nyert ügyem lenne. -több gúny volt a hangomban, mint szerettem volna. Scooter előkapta a telefonját, majd fénysebesen pötyögni kezdett.
-Mesélj magadról valamit. - kérlelt Mr. Braun, pont ehhez nem volt kedvem, így kérését elengdtem a fülem mellett. Végre volt időm alaposabban megnézni az irodát. Sötétebb falak vettek körbe, melyeken tojásszínű mintázat futott végig. Scooter feje fölött platina, aranylemezek és díjak lógtak egy-egy szögre akasztva. A nagyfőnök asztala ugyanolyan sötét színű volt, mint az előbb említett fal. Azzal szemben volt két fekete fotel egymáshoz közel elhelyezve. Éppen Scooter asztalán lévő képet néztem,  ő volt rajta és a vakarcs Bieber, amikor megjelent... "Légy vonzó! Mosolyogj! Légy kedves! -utasítottam magam szorgosan.
-Bocsi Scoot! Nem akartam késni, csak Kennyvel ökörködtünk és nem néztem az.... -hagyta lógva a mondatot, amikor meglátta a jobb profilom
-Az órát! Tudom kölyök, tudom. -legyintett, majd rám nézett. -Justin had mutassam be Lisa Perkinst. -kecsesen felálltam, büszkén kihúztam magam. Magamra öltöttem egy kedves mosolyt és kezet nyújtottam. Parányi tenyerem eltűnt markában. -Lisa-t választottam, ha megfelel.
-Justin Drew Bieber. -a Drewnál vágott egy grimaszt, amin "elmosolyodtam". Finoman elengedte a kezem -Most viccelsz haver? Nem is találhattál volna nála jobbat! -büszkeség áradt szét bennem. Terv első része kipipálva, Justin szerint a legjobb vagyok.
-Elvállalod az "állást"? -rajzolt macskakörmöt Scooter a levegőbe. Fogalmam sincs hogy mit válaszoljak. Igent kell, ha végig akarom csinálni a játékomat, de nemet, ha meg akarok kegyelmezni ennek a kis kangörcsnek... Kezdődjön a móka!
-Ezer örömmel! -mosolyogtam. Scooter egy megkönnyebbülten sóhajtott. Justin csak vigyorgott, mint egy fogyatékos, nem állok messze az igazságtól azt hiszem. Megragadtam a táskámat, kikutattam belőle a telefonom. -Időpont, vagy valami?
-Mint egy vérbeli profi. Időpont vagy valami? -utánzott nyávogó hangon Justin. "A kis bunkó! Hidd el hamar letörlöm azt az önelégült vigyort arról a hatalmas képedről szupersztár!" -vállon veregettem magam a szép gondolatért.
-Ne kóstolgass, mert keresztbe lenyellek öcsi! -vonzó mosoly terült el arcomon, bár képzeletben már a hentesbárdot vágtam a hátába.
-Első napon hagylak nyerni. -kacsintott rám, amitől háromszor bukfencezett a gyomrom és szorgosan imádkoztam, hogy a reggelim nehogy a földről nézzem velem farkasszemet. Félő volt, hogy a válaszom megsértené ezt a felfuvalkodott hólyagot, így nem reagáltam. Úgy tettem, mintha meg se hallottam volna.
-Holnap 10-kor megfelel? -kérdezte Scooter miközben tekintete elkalandozott hosszú fedetlen lábaimon, nem tettem szóvá, csak ingerülten mosolyogtam. Nem  egy harmincas palinak akarok tetszeni, imponálni, hanem ennek a kis majomnak, aki "alig" észrevehetően mért végig. Bólintottam, hogy a holnap tökéletes, majd elmentettem a naptáramba. Vállamra aggattam a táskám és határozott léptekkel az ajtó felé indultam. Finoman ringattam a csípőm, éreztem a tekintetüket kerek fenekemen. Dagadt a mellem a büszkeségtől. Legszívesebben pezsgőt bontanék itt helyben... Kicsit gusztustalan, hogy más ember nyomora tesz boldoggá, de ez van.
-Akkor holnap! -szóltam vissza majd küldtem egy puszit nekik és a hatalmas ajtón át távoztam. Második lépés pipa! Képzeletemben átadtam magamnak egy Oscar szobrot a remek alakításért. Ma még csak egy gyenge szerep egy mocskos játékban, de holnap már Broadway...

Írjatok egy kommentárt légyszi, hogy tetszik-e és hogy kíváncsiak vagytok-e a folytatásra :) 2 percet vesz el az életetekből, de nekem nagyon sokat jelent <3