2. Mr. Tökéletes

Majd a végén ugatok :)

Unottan, fáradtan, de mégis büszkén, egyenes háttal ültem a reggelim fölött. Már a ma délelőtti színjátékomon kattogott az agyam.
Legyek fagyos és vonzó, vagy kedves és jó fej? Egyszerre is megy nem? Néhol fagyos leszek, itt-ott elejtek egy-egy viccet -esetleg- , olykor-olykor kecsesen beletúrok a hajamba, vagy szépen, enyhén csücsörítve gondolkodok... a gyümölcssalátámról meg is feledkeztem, csak ide-oda kotorásztam. Kitoltam magam alól egy széket és egyenesen a szobámba siettem, mivel késésben voltam. A gigászi szekrénnyel néztem szembe... elegáns legyek, mint egy party queen, vagy laza és hétköznapi? Vegyítsük a kettőt!!
Magamra kaptam a jól megszokott La Perla fehérnemű szettet, a melltartómat egy fehér ing alá rejtettem. Felhúztam egy, a fenekem alá érő farmernadrágot. Egyből a fürdőbe vettem az irányt. Alapozó, pirosító, szempillaspirál... és kivételesen nem piros rúzs, hanem barack színű szájfény. Hajamat begöndörítettem, majd megráztam, hogy a fürtök szétessenek és hanyagul álljanak.
Farzsebembe temettem a pénztárcámat, telefonomat pedig a kezembe kaptam. Visszatipegtem a konyhába, a szabad kezemmel eltakarítottam az ebédlőasztalon hagyott mocskomat. Belebújtam a bakancsomba, ami ütött-kopott volt, de pont egy volt trendi...

~

A surranótól nehéz lábaimat magam elé pakolva "vágtáztam" végig az ismerős folyosón, mivel késésben voltam.
Gondolkozz Lisa!! Hogy vehetném le a lábáról a kis görcsöt? Kedves és barátságos, vagy rideg és elérhetetlen? Ha kedves vagyok vele, azt hiszi tetszik nekem és nyomulni fog, ha játszom az undok dívát akkor talán kíváncsi lesz, hogy miért vagyok ilyen... á ígyis-úgyis nyert ügyem van, majd improvizálok. Kockázatokkal jár tervek és taktika nélkül játszani nem?
Bátran mondom magam profinak, szóval nem lesz gond! Elértem az ajtóhoz, ami még mindig ugyanolyan gyönyörű és rohadt nagy volt. Margaret kedvesen rám mosolygott, viszonoztam a gesztust, majd kopogásra emeltem a kezem, amikor nyitódott az ajtó. A velem szemben álló személy ugyanúgy megtorpant, mint én, aztán alaposan végigmért barna szemeivel.
-Scoot most akarta hívni a rendőrséget, hogy eltűntél... -elállt az utamból én pedig egyenesen a tegnap fotel felé indultam.
-Egy nőnek illik késni pár percet. -néztem Scooterre szigorúan, amíg a kis vakarcs behuppant a másik fotelbe. Nem nézett ki rosszul, hogy őszinte legyek, de még így sem az esetem. Nem is értem, mit eszik rajta több millió lány? Azt, hogy minden egyes hajszála megvan töltve a legmelegebb színnel és tökéletesen áll? Hogy szemöldökei tökéletes ívben húzódnak? Hogy átható barna szemeit körülölelő szempillák sokan vannak és hatalmasak? Hogy kellően telt ajkai azt kiáltják: csókot ide!!!? Nekem ő túl... tökéletes, mint egy műalkotás, mint egy márványból kifaragott szobor.
Elegem van a tökéletességből, apám örökké tökéletességre próbált nevelni, csak jó módú gyerekekkel játszhattam már az óvodában is, aztán magán, elit iskola... aztán jött a fizetős gimi és a tökéletes emberek tömkelege. Mit ne mondjak, kilógtam a sorból, a nem megfelelő magatartásommal, a trágár beszédemmel és a kirívó megjelenésemmel. Igen, örökké lázadtam a rendszer ellen.
Amint betöltöttem a tizennyolcadik életévemet egyből elkértem apámtól az "örökségem", és a pénzzel együtt elhúztam Miamiból. Hébe-hóba felhívom apámat, csak hogy tudja élek-e még, bár szerintem nem nagyon érdekli, mivel nem lettem a tökéletes kislánya. Talán az új asszonyának gyerekével több sikerrel jár.


-Lisa, itt vagy? -lebegtette meg előttem Justin a kezét,  vigye innen a tökéletes kezét, vagy eltöröm.
-Elnézést, elkalandoztam. -válaszoltam ridegen és Scooterre figyeltem. Mint elmagyarázta, csak arról beszéltek, hogy a fotózás két nap múlva lesz, Canadában. Justin városában szeretnének kültéri képeket készíteni. Repesek a boldogságtól, egy repülőn ezzel a Justinnal, egy képen vele, úristen... eresszetek golyót a fejembe, de tényleg.
-És mivel ez Lisa tesztfotózása, sehol nem fogjuk publikálni, a beleegyezésed nélkül. Rendben? -mosolygott kevesen Scooter.
-Rendben. -mindegyiken tökéletes leszek, szóval már most publikálhatjátok srácok. -Más valami, amiért berángattál reggel tízre? -csípős hangnemre váltottam.
-De pikírt valaki, amúgy nincs, úgyhogy oszolj! -parancsolt a nagyfőnök, én pedig egyből az ajtó felé indultam, már a szokásos, unalmas folyosó közepén jártam, amikor Justin utánam szólt.
Először nem tudtam mit válaszoljak, egyáltalán reagáljak-e. Végül a nevem hallatára megfordultam.
-Nincs kedved reggelizni? -hmm... van, de egyedül. Ezt persze nem mondtam neki, csak mosolyogva bólintottam. Harmadik lépés: pipa! Magától hívott el valahova, ami azt jelenti, hogy tetszem neki.... vagy csak jó viszonyt akar kialakítani velem, mivel együtt dolgozunk. Csendben sétáltam mellette, míg neki be nem állt a szája. Elmesélte az esetet, amikor a két rajongó beszökött a szállodai szobájába és elbújtak a szekrényébe. Nem érdekeltek a történetei, de azért meghallgattam, nem vagyok bunkó... jött a következő.
-Amikor felhívom a húgomat Jazzyt, mindig megkérdem tőle, hogy hogy vagy édesem? Erre ő csak annyit válaszol Bieber, Bieber... én meg mondom tudsz mást is mondani ezen kívül? Ő meg csak annyit mond... Bieber! -kacagott nagyot Justin saját "viccén" ami aranyos volt, de én semmi nevetségeset nem véltem benne felfedezni. Az utcára érve Justin lefordult balra én pedig, mint egy kutya, követtem. A száján még mindig nem volt lakat... -Emlékszem egyszer egy koncertet úgy csináltam végig, hogy minden szám után rohantam a hányni, elég nehéz lenyomni úgy egy másfél órás koncertet.
-Aha. -oldalra néztem és szemben megláttam egy kedves kis éttermet. -Menjünk oda. -Justin csak bólintott én meg csak mentem. Kényelmesen helyet foglaltam, a majom pedig velem szemben ült. Egyből magam elé emeltem az étlapot, nehogy megint Justin "életét" kelljen hallgatnom élő blogolásban. Végignéztem a reggelik között, de csak egy szimpatikusat találtam. A pincér, amint meglátta Justin kezét a magasban, az asztalunkhoz sietett. Eldarálta a szokásos szöveget, aztán rendeltünk. Én gofrit kértem, nutellával jól megkenve, málnával megszórva, azon tejszínhab, azon pedig csorgatott csokiszirup. Justin csak egy egyszerű rántottát rendelt...

... jóízűen falatozok, kiélvezem a nutella és a csokoládé minden egyes ízét. Ízlelőbimbóim kielégültek azt hiszem.
-Mindig ilyen szótlan vagy? -nem bazdmeg csak utállak. Ránéztem, lenyeltem a falatot, ami éppen a számban volt, magamra erőltettem egy mosolyt, majd megszólaltam.
-Nem, csak fáradt vagyok, éhes voltam és gondolatban már a bőröndömet pakolom tele a ruháimmal. -elvigyorodott, amitől hánynom kellett. Gyorsan a számba kaptam még egy falatot, hogy ne kelljen beszélnem, de Biebert ez nem zavarta.
-Szerintem jók leszünk együtt. -gondolkodott el bőszen
-Miből gondolod? -egy pillantásra sem méltattam, helyette a tányéromat fürkésztem.
-Nos gyönyörű vagy, jó képek készülnek rólad, fotogén vagy. -dagadt a mellem a büszkeségtől. Jól estek Mr. Tökéletes szavai, de attól függetlenül még nem a szívem csücske. Sorra pipálom a lépéseket a kis játszmában. Túl könnyen megy, feltűnően könnyen...
-Kösz, kedves vagy. -válaszképpen csak rám kacsintott, amitől azonnal elment az étvágyam, pedig a gofrim másik fele arra várt, hogy megegyem. Mit akar ezzel elérni? Hogy a tányérra fessem az étlapot? Jó úton jár, de azt hiszem én is....

RÖVIIIIID, igen tudom és ne haragudjatok, de csak ennyire volt időm.Írjatok egy komit légyszi : )
puszi nektek #muchlove